2016. nov 07.

A „Szivárvány nemzet” gyereknapja

írta: Tanczer Viki

Szerencsére van hová menekülnünk a novemberi hideg elől. Dél-Afrikában volt ugyanis dolgunk, oda kell küldeni a „Hip-hip-hurrá!”-kat. Meleg ruha nem kell, csak szandál és rövidnadrág. Induljunk!

November 5-én Dél-Afrikában kellett ünnepelnünk a gyerekeket. Így megnézzük, miként élnek ők itt, ahol főként a holland és angol telepesek, német, francia és portugál gyarmatosítók, valamint az általuk idehurcolt indiai és indonéz rabszolgák leszármazottai és a maradék őslakosok élnek keresztény, hindu és iszlám hagyományok és kultúra gyűrűjében. Nem csoda, ha Desmond Tutu, Fokváros első fekete bőrű érseke a szivárványhoz hasonlította Dél-Afrika lakóit.

Rövid érdekességeket tartogatunk ezúttal a kedves olvasónak.

Miről ismerszik meg egy dél-afrikai kisgyerek? Arról, hogy kutya, macska, nyúl, teknős, csibe vagy más madár helyett selyemhernyókat, ebihalakat, százlábúakat cipelt haza. Az egyik kedvenc elfoglaltság ehhez kapcsoltan a levélgyűjtés: a legszebb leveleket kell megtalálni a selyemhernyóknak és úgy kell elrendezni őket az ágakkal, botokkal együtt a hernyótartó cipős dobozban, hogy azok a lehető legkomfortosabban érezzék magukat.

Dél-Afrikában a gyerekek zsebpénzét nem a fogtündér gyarapítja, hanem a fogegér. A fogtündértől eltérően a fogegér nem nyúlkál a párnák alá. Az ő részére a papucsba kell tenni a kiesett tejfogat. Találékonyak a dél-afrikai szülők: mennyivel egyszerűbb a papucsban, mint az alvó gyerek feje alatt matatni az apróval.

A gyerekek nagyon sokszor „pap”-ot reggeliznek. A világ más táján polentának, vagy ugali-nak hívják ezt az ételt, ami tulajdonképpen a kukoricakása. Ezt a kását viszont a nyílt tűzön főzik, így enyhén füstös ízt kap. Az étkezési szokásoknak megfelelően pedig a gyerekek körbe ülik a főzőedényt és együtt kanalazzák ki az ételt.

Dél-Afrikában a fejlett világ és a harmadik világ társadalmi rétegei egyaránt megtalálhatóak. Az apartheid rendszer örökségeként nagy szakadék tátong a társadalmi rétegek között, melyet hosszú távon az oktatás szándékozik orvosolni. A feladat nem könnyű, mert a fejlettebb területek iskolái nagyon jó képzéseket kínálnak a gyerekeknek, akik így nagyobb eséllyel jutnak be a felsőoktatásba. Ezzel szemben az elmaradottabb régiókban az iskolák, tanszerek, az oktatás, ennek következtében pedig a lehetőségek színvonala is hátul kullog. Így ebben az országban, ahol még az állami iskolákban is tandíjat kell fizetni, bevezették a tandíj mentes iskolák rendszerét. Így az elmaradottabb régiókban azok is tudjanak tanulni, akiknek erre nem lenne pénzük. És megemlíthetjük itt még azt is, hogy minden iskolás egyenruhát hord.

Dél-Afrika 1999-ben írta alá a Gyermekjogok és –Jólét Afrikai Kartáját, mely a gyerekek polgári, politika, gazdasági, társadalmi és kulturális jogait rögzíti. Ez az okirat rögzíti, hogy a gyermekek saját maguk is petíciót nyújthatnak be az Afrikai Bizottságnál, ha ezen jogaik sérülnek. Ezzel a joggal viszonylag kevés gyerek él, leginkább azért, mert nem is tudnak róla. Ezért a jogi felvilágosítás is szerepet kap az oktatásban.

Afrika a hazája a két legősibb tábla játéknak. A senet névre hallgató társasjáték az i.e. 3500-as évekből való. A baj vele csak az, hogy az egyiptomi ásatások során csak a táblák kerültek elő, a játékszabályokat nem jegyezte le senki. Viszont a mankala névre hallgató másik ősi játék ma is a dél-afrikaiak egyik kedvenc társasjátéka. Gyerekek és felnőttek egyaránt szívesen játsszák ezt a számolós-lépkedős táblajátékot, melynek változatait minden afrikai országban ismerik.