2017. júl 24.

"A szívhangokat fatülökkel hallgatta az orvos." Kismamának lenni Norvégiában

írta: Tanczer Viki
"A szívhangokat fatülökkel hallgatta az orvos." Kismamának lenni Norvégiában

Országról országra nagyon eltérő lehet, hogy a gyermekvárás idején, illetve a szüléssel kapcsolatban milyen dolgokat írnak elő a leendő, vagy épp a frissen sült anyukáknak, hogy milyen javaslatokat kapnak az orvosoktól, a szülésznőktől, vagy épp hogyan bánnak velük ez időszak alatt. Ezúttal egy vendégposzttal jelentkezünk, köszönet érte a „Gyerekkel vagyok” és a "Készülj a szülésre" szerzőinek, Czecz Fruzsinának és Maróy Dittának.

***

Rozendaal-Pandur Zsanett első gyermekét Norvégiában szülte. A külföldi élményekről Maróy Ditta, dúla kérdezte.

Norvégiában hogyan zajlott a várandósgondozás?

Amikor kiderült, hogy babát várok, elmentem egy ambulanciára, ahol az orvos megállapította, hogy várandós vagyok. Bekerültem a rendszerbe, és attól kezdve az ún. jordmorhoz (ejtsd: júrmúr) jártam. A várandósgondozást végig a jordmor végezte, aki nagyjából a szülésznőnek felel meg. Egy kis faluban laktunk, és nem kellett eljárni a városba, hanem a körzetes jordmorhoz mentünk a helyi rendelőbe.  Az első trimeszterben egyszer voltam, majd 4 hetente. Szerencsére problémamentes várandósságom volt. A kontrollokon vérnyomást, súlyt, vizeletet néztek, szívhangot hallgattak, a baba mozgását regisztrálták. Köldök-szeméremcsont távolságot is mért az orvos, a szívhangokat fatülökkel hallgatta.

fatulok.jpg

Az egész várandósság alatt egyetlen ultrahangvizsgálat volt a 18. héten, amikor kép is készült. Aki akarja, az magán úton készíttethet 3D-s ultrahangot is, ami ott is egyre népszerűbb.

Úgy mentél szülni, hogy előtte nem is jártál a kórházban?

Minden szerdán nyílt délután volt a kórházban, mi az 5. hónapban mentünk el. Ez egy megyei kórház volt, évi 6-700 szüléssel. Végigvezettek minket a szülőszobán, és a gyerekágyas osztályon. Egy folyosóból nyíltak a szülőszobák: két hagyományos és egy alternatív szülőszoba, a folyosó másik felén pedig a gyermekágyas szobák, ahol az anyukák vannak a gyerekekkel. Ez egy baba- és mamabarát kórház volt, a norvég kórházak legtöbbje megkapta ezt a minősítést és az egész rendszerre jellemző ez a hozzáállás. A várandósgondozás során rengeteg kiadványt kaptam a jordmortól.  Ezek többek között az érzéstelenítésről, a szoptatásról, a fürdetésről, a szülés alatt felvehető testhelyzetekről, a szülés utáni bőrkontaktus jelentőségéről és az együtt alvásról is szóltak. Ott ösztönzik a szülőket, hogy aludjanak együtt a babájukkal.

Az otthonszülés lehetősége is felmerült bennünk, de miután láttuk a kórházat, letettünk erről. Igazából az infrastruktúra sem volt adott ehhez, meg a kórház is messze volt, 60 km-re.

Volt lehetőséged találkozni más kismamákkal?

Igen. A faluban abban az évben 11 baba született. Az év második felében kezdtünk el összejárni, kéthetente találkoztunk a baba-mama klubban, és eljártunk egymáshoz is.

Hogy szültetek?

Augusztus 7-re voltam kiírva, 14-én indult meg a szülés. De ezen nem nagyon izgultak, talán egy héten kétszer mentem ellenőrzésre, non-stressz teszt vagy pose vizsgálat nem volt, hüvelyi vizsgálatot végzett a jordmor.

Kórházban szülni családias élmény Norvégiában. Amikor otthon 5-perces fájásokat mértünk, elindultunk a kórházba. Amikor odaértünk, mindegyik szülőszoba szabad volt. Elfoglaltuk a francia ágyas, kádas szobát. Feltettek egy fájásmérőt. Alig voltam még nyitva, mondták, ráérünk. Ha ott laktunk volna a városban, akkor hazaküldtek volna, de mivel messze laktunk, azt mondták, maradjunk inkább bent. Járkáltunk a kertben, kaptunk meleg vacsorát, zenét hallgattunk.

Nagyon pozitív volt a közeg. Orvos nem is jött be, csak a vége felé, az ügyeletes jordmorok voltak ott. Nagyon kedvesek voltak végig, de én persze izgultam. Egy rosszmájú megjegyzés sem volt, elképzelhetetlen is lett volna abban a környezetben. Végül egy egész napot bent töltöttünk, és végigjártuk a teljes palettát az akkupunktúrától (aminek hatására megrepedt a burok) a nevetőgázon át (ami nekem egyáltalán nem segített) az epidurálig. Vajúdtam kádban, pihentem babzsákon, használtunk melegvizes borogatást a derekamra. Mindezek ellenére nagyon lassan haladt a vajúdás, a magzatvízről pedig menet közben kiderült, hogy el volt színeződve, ezért 24 óra elteltével az orvos azt javasolta, hogy az epidurált kihasználva legyen császármetszés. Mivel én is éreztem, hogy végén járok az erőmnek, beleegyeztem. Számomra nagy csalódás volt ez, sokáig is tartott utána, mire fel tudtam dolgozni magamban.

A történések szintjén viszont továbbra is minden teljesen pozitívan zajlott. Betoltak a műtőbe, a férjem mellettem volt és végig fogta a kezemet. Minden orvos és ápoló kedves volt és érezni lehetett, hogy mindenki azért van itt, hogy velem törődjön. Miután kivették a kislányunkat, mindenki azonnal gratulált, ami nagyon jólesett. A babát megmutatták, aztán a férjemnek adták, ő vitte ki a mérésre. Mire engem összevarrtak és a lábadozóba vittek, már a babát is hozták és mellém tették. Ekkor rögtön szopott, és innen kezdve végig mellettem volt. Egyágyas szobába kerültem, a császármetszés után ez jár.

Hogy nézett ki a szoba?

Az ágy a fal mellett volt, a babát biztonságosan magam mellé tudtam fektetni. A szobában volt egy pelenkázópult egy mosdókagylóval, ahol a babát lehetett fürdetni, a szekrényben pedig babaruhák és pelenkák voltak, illetve betétek nekem a vérzéshez. Saját fürdőszoba is volt zuhanyzóval. Az ágy mellett kis asztal, a telefon és a nővércsengő karnyújtásnyira az ágy fölött. Ha megcsöngettem a csengőt, mindig egy mosolygós nővér nyitott be.

Hogy szólítottak? 

Zsanettnak. Ott mindenki tegeződik. 

Gyakori a császármetszés?

A falunkban a 11 gyerekből 2 baba született császármetszéssel. Alapvetően ritka.

baba.jpg

Meddig voltatok a kórházban, milyen volt az ellátás?

Négy éjszakát töltöttünk bent. Alapvetően olyan volt, mintha egy sokcsillagos szállodában lettem volna. A szobába hozták az ételt, napi háromszor. Előző nap beikszeltem, mit kérek, és másnap azt hozták. Este kerültem be, az első napot végig ágyban töltöttük, a hasamba kaptam injekciót. A második reggelen mondta a nővér, hogy ha akarok, lefürödhetek, de nem sürgetett senki. Segített felállni és lezuhanyozni. Ha bármi kérdésem volt, válaszoltak. Segítettek a szoptatásban. Emlékszem, hogy megcsodálták a szoptatós párnát, amit behozott a férjem. A második éjszakánk nehéz volt, nem tudtam megnyugtatni a babámat, csak sírt, én pedig ki voltam merülve. Akkor a nővér felajánlotta, hogy elviszi, hogy pihenhessek. Sétálgattak vele, és adtak neki vizet inni, amíg én aludtam pár órát. Hajnalban visszahozták, és emlékszem, milyen nagy lelkiismeret-furdalásom volt, de ez nem a nővérektől jött, ők kedvesek voltak.

Nagyon jellemző mozzanat volt, hogy kaptam egy táblázatot, amin vezetni tudtam, hogy hányszor szoptattam. Az volt ugyanis a cél, hogy naponta legalább 12-szer legyen mellen a baba. A baba súlyával az első két napban senki nem foglalkozott, a 3. napon mérték először a szülés után.

A látogatók a szobámba jöttek, és addig voltak ott, ameddig kedvük volt.

Volt csecsemős nővér?

Emlékeim szerint a jordmorok, akik a szülésnél segítettek, a gyermekágyas anyukáknál is ott voltak nővérként. Rajtuk kívül azt hiszem voltak olyan nővérek is, akik a szülőszobán nem dolgoznak, csak a gyermekágyon. Külön csecsemős nővér szerintem nem volt, mivel itt csak rooming-in van, ezért nincs is külön babaszoba.

Milyen vizsgálatokat végeztek?

A kórházban volt egy gyermekorvosi vizsgálat. Mivel ott hallottak valami szívzörejt, ezért minket szívultrahangra is elküldtek a kórházon belül, de mondták, hogy valószínűleg semmi abnormális nem lesz, szerencsére tényleg nem is lett. A vizsgálatokra természetesen én is mentem, ez fel sem merült kérdésként.  Amikor hazamentünk a kórházból, akkor átkerültünk a védőnőhöz, aki hazaérkezésünk után nem sokkal felhívott. Mivel a rendelő az utcánkban volt, én lesétáltam, de azt hiszem kérésre házhoz is jött volna. A babával alapvetően a védőnőhöz jártunk, ő adta be az oltásokat is. Egyszer volt egy csípővizsgálat, amit egy szakorvos végzett, ezen kívül azonban nagyon ritkán láttunk orvost, talán csak évente, mivel szerencsére elkerültek minket a betegségek.

Kapott oltást a baba?

Igen, az ott szokásos oltásokat megkapta. Norvégiában egyébként nem kötelező oltani. Kaptunk egy kiadványt az oltásokról, a csoportos védettség elvéről, ahol szerintem korrektül le voltak írva a dolgok. Mivel mi nem félünk az oltásoktól, nem volt okunk kivonni magunkat. A falunkban egyébként mindenki beoltatta a gyerekét, ami azt hiszem jól tükrözi a nemzeti szintű hozzáállást is.

Forrás: Készülj a szülésre

A cikket más érdekességekkel egyetemben a "Gyerekkel vagyok" weboldalon olvashatjátok.

 

További cikkek Skandináviából:

Amikor a vikingek a fagyizóba mennek

Mi a hasonlóság Svédország és Regős Bendegúz között?

Hogyan nőnek fel a gyerekek a manók országában?

Babákkal a parlamentbe

 

Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, lájkolj minket a Facebook-on is! A megosztásnak is nagyon örülünk persze.

 

Utazz velünk tovább:

A lányos fiúk országa: Számoa

Gyermeknap a maják földjén és a Selyemúton

Gyereknap Németországban

Gyereknap a Himalájában

Hogyan cseperednek a gyerekek a világ legboldogabb országában?

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Szólj hozzá

szülés kismama kórház Norvégia Skandinávia várandósgondozás fatülök