2016. máj 02.

Latin gyereknap a gyerekkatonák vidékén - Kolumbia és Mexikó

írta: Tanczer Viki

Április 30-án Latin-Amerikába utaztunk, mégpedig Mexikóba és Kolumbiába. A két ország nagyon közel fekszik egymáshoz, így amikor Kolumbiában elkiáltottuk magunkat, hogy „Hip-hip-hurrá, kedves gyerekek!” biztos, hogy áthallatszott a ”szomszédba” is. Ebben a posztban Kolumbiára fókuszálunk majd, Mexikót pedig felvesszük a házi feladat listára.

Kolumbia nagyon sokszínű társadalom, az őslakosokon és a spanyol hódítók utódain kívül élnek itt egykori afrikai rabszolgák leszármazottai és európai vagy közel-keleti emigránsok is. A huszadik század politikai csatározásainak köszönhetően konfliktusokkal és belső harcokkal teli időszakot hagyott a háta mögött az ország. Baloldali gerilla csapatok harcoltak jobboldali paramilitarista erőkkel, ami az 1990-es években tetőzött és a 2000-es években kezdett valamelyest helyreállni a rend. Mára Kolumbia levetkőzte az „Escobar és a kávé hazája” megbélyegzést és egy fejlődő pályára állt. Meglepően sokszínű a gazdasága és rengeteg mindent exportál ez az ország külföldre. A lista röviden: ásványi anyag, olaj, drágakövek, faipari termékek, papír, kávé, hús, zöldség, gyümölcs, olajok, hal, cukor, gyapot, italok, gépipari, elektronikai, repüléstechnikai termékek, motorok, hajók, háztartási és irodai termékek, kémiai anyagok, kozmetikumok, műanyag, textil, lábbelik, cement, szoftverek, vágott virág (hopp!) – tisztára mint a búcsúban.

Tulajdonképpen érthetetlen, hogy egy ekkora potenciállal rendelkező tengerparti ország, Gabriel García Márquez országa és társadalma drogkartellek uralmára épüljön. A harcok sajnos máig mély nyomot hagynak a gyermektársadalomban is, hiszen egy generáció nő fel úgy, hogy a félelem, a gyilkolások, kínzások, emberrablások (beleértve a gyerekeket is) mindennaposnak számítanak. Sok család szegényedett el az utóbbi években és így nagy társadalmi szakadékok alakultak ki a városok és a vidék lakossága között.

Az elárvult, elhagyott gyerekek ma is nagy arányát teszik ki a kortárscsoportnak így sokan vannak, akik az utcán lődörögnek, ott keresik a kenyerüket. Veszélyt jelent a bűnbandákhoz való csapódás és továbbra is kockázatot jelent a háború, mint olyan. Mivel gyermekek ezreit tanították meg ölni, ez a fajta tudás és gondolkodás benne van a fejekben.

Sokakat elhurcoltak és kényszerítettek, hogy gyermekkatonaként szolgálják egyik vagy másik oldalt. Ezekre a gyerekekre, miután megtanították őket harcolni vagy drogot/olajat csempészni, az USA Munkaügyi Minisztériuma szerint logisztikai feladatokat is bíztak, illetve fegyverek tárolását, vagy szállítását. De sajnos a szexuális kizsákmányolást, pornográf termékek készítését, koka, marihuána vagy mák termesztését is meg kell említenünk itt. Mindezek okán nem csoda, ha az ENSZ szégyenlistáján több, gyerekeket is toborzó kolumbiai militarista szervezet szerepel.

Ahogy korábban említettük, nagy a szakadék a társadalmi csoportok között, így nem nehéz a fentebbi gyermeksorsokat egy ellenpéldával szembeállítani. Azok a gyerekek, akik jó körülmények közé születnek, az európaihoz hasonló életet élnek. A jillianinitaly.com nevű blog szerzője egy kolumbiai családdal készített interjút. Ennek összefoglalóját közöljük itt, a teljesség igénye nélkül. Lássuk miként élnek a szerencsésebb gyermekek.

Születésük után ők általában két éves korig otthon vannak. Ha kell, ez után már megkezdhetik a bölcsis időszakot. 4 évesen kezdik az óvodát, ekkor az úgynevezett „pre-kinder” csoportban vannak, a rákövetkező évben pedig a „kinder” csoportba kerülnek. Ez körülbelül a középső és nagy csoportnak felelhet meg. Az első osztályt 6 évesen kezdik a gyerekek.

Ennek a Bogotában élő családnak az esetében az óvoda minden nap 7:20-kor kezdődik, ami azt jelenti, hogy a gyerekeket 6:20-kor veszi fel az iskolabusz. Igen, ilyen korán, mert a főváros forgalmas és egy órába telik, míg beérnek. Ez azt jelenti, hogy 5:30-kor kelnek, vagy legalábbis éledeznek. A szülők álmos-fázós panaszkodások és nyafogások közepette viszik mosakodni és öltözni őket. Ez után jön a reggeli. Mivel ilyen korán a kisgyerekek még nem tudnak enni, nem csapnak nagy reggelit. Az óvodában 8:00 óra körül úgyis kapnak ennivalót a kicsik. Így kora reggel csak sajtos kétszersült és narancslé kerül az asztalra, az is csak kis mennyiségben fogy. A tízórai csomagba gyümölcs kerül és szendvics, kakaóval vagy joghurttal kiegészítve. Így kezdődik az ovisok egy napja, akik 12:45-kor végeznek. Kétszer egy héten a gyerekek ott maradhatnak az intézményben délutáni foglalkozásokra, aminek 14:45-kor van vége. Az első osztálytól kezdve a hét minden napján tovább maradhatnak, ha van kedvük, vagy ha szükséges. Az oviban a szokásos tevékenységeket kiegészíti a sport, úszás, zene, környezetismeret, számítógépezés, könyvtár látogatás valamint a spanyol és német nyelvtanulás. A nyelvtanítás nem mindenhol van így, de ebben a család által választott intézményben korán kezdik a németezést, a negyedik osztálytól kezdve pedig hozzájön az angol nyelv.

Ha a gyerekek végeznek a délelőtti tennivalókkal, ebédelni mennek. A főétkezés legtöbbször hús és köret salátával és mivel Kolumbiában nagyon sok gyümölcs megterem, helyi szokás szerint frissen facsart gyümölcslevet iszik mindenki az ebéd után. (További érdekesség a gyümölcs kapcsán, hogy a gyümölcspüré az első étel, amit a kisbabákkal megkóstoltatnak, mikor bevezetik a szilárd táplálékot.) A délután folyamán a család egy óra tévénézést és kb. fél óra tabletezést engedélyez a kicsiknek. Ez utóbbiból sosem elég, így a könyörgés, duzzogás itt is mindennapos, de hát a szabály az szabály...

A vacsora kb. 19:00 óra körül van és szendvicset, egy szelet pizzát, vagy arepá-t esznek, ami egy sütőben vagy olajban sütött kukoricalepény pl. sajttal töltve. Mivel a kicsik nagyon korán kelnek, este nyolcra már ágyba is kerülnek, hogy legyen idejük kialudni magukat.

Nyáron a gyerekek június közepétől szeptember elsejéig élvezhetik a szünidőt és ezek a szerencsés gyerekek karácsony környékén egy teljes hónapot lehetnek otthon december közepétől január közepéig. Húsvétkor pedig egy hét szünetet kapnak. Mivel a hosszú nyári szünet a dolgozó szülőknek itt is gondot jelent, nyári táborokba küldik a csimotákat, de mivel azok elég drágák, csak pár hétre íratják be őket.

Mivel a család nagyon közel él a nagyszülőkhöz, a hétvégi látogatás mindig garantált. Ezen kívül a családnak sok kisgyerekes barátja van, akikkel összejárnak játszóterezni, főzni, sportolni vagy közösen moziba mennek. A szülinapi bulik pedig fontos és stabil elemét képezik a család éves naptárának.