A legeslegelső gyereknap országa - Törökország
Ezen a héten két gyereknapot kell megünnepelnünk. Április 23-án Törökországba utazunk, majd egy macskaugrással legott Zambiába megyünk, hogy április 24-én ott zengjen a „Hip-hip-hurrá!”.
Meglepődve olvastam, hogy Törökországban április 23-án nemzeti ünnepet tartanak, mégpedig a Nemzeti Függetlenség és Gyermekek Napja néven.
Ez az ünnep Törökországban nagy múltra tekint vissza. 1920-ban ezen a napon fektették le Ankarában az ország vezetői Mustafa Kemal Atatürk vezetésével a megújult, független, világi és modern Török Köztársaság alapjait. Atatürk azért szorgalmazta, hogy ez a nap egyben a gyermekek napja is legyen, mert ők jelentik a jövőt, nekik kell a szabadságot és függetlenséget megőrizni. Szép gondolat! Ezt a szimbolikus eseményt aztán további tettek követték, mert az 1920-as évek közepén Törökországban tartották meg a világ első gyereknapját is egyben.
A Wikipédia szerint az ünnepnap köré nagyon sok iskolai ünnepet, műsort, beszédeket, felolvasásokat szerveznek. Valamint a gyerekek delegálhatják saját képviselőiket a hivatalokba. Még a legfelsőbb vezetők is háttérbe vonulnak és átengedik székeiket a kiválasztott gyerekeknek és ezen a napon ők helyettesítik a parlament (rendes nevén a Török Nagy Nemzetgyűlés) képviselőit, hogy az őket érintő kérdésekről beszélgessenek.
Az állami televízió számos országból hív meg fiatalokat, hogy ezáltal nemzetközileg is népszerűsítsék a gyermeknapot. A zenés-táncos eseményeket, kölcsönös ajándékátadásokat is közvetítik. A meghívott gyerekek önként jelentkező családoknál alszanak és bár sokszor nem beszélik egymás nyelvét, életre szóló ismeretségek születnek.
Ezek után lássuk röviden, hogy miként élnek Törökországban a gyerekek!
A török családok esetében, mint minden más országban is, beszélhetünk a nagy családról és a kis családról. A kis család apából, anyából és azok nem házas gyerekeiből áll. Egy nagy családban pedig, ha pl. egy fedél alatt élnek, akkor a nagyapa, annak fia(i) és fiú unokája/-i, és ha vannak, az ő feleségeik laknak együtt, valamint női leszármazottaik közül azok, akik még nem mentek férjhez. Egy férjhez adott leány a házasságkötés után a férjének a nagy családját gazdagítja.
Bár Törökországban jogilag a férfiak és a nők egyenlők (az 1926-ban bevezetett új polgári törvénykönyv előbb adott szavazati jogot a török nőknek mint pl. Franciaország), a társadalmi szokásokban megmutatkozik, hogy a férfi a család feje, védelmezője és fenntartója, a nő pedig az otthon megteremtője, a család gondoskodó tagja. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy az anyát ne illetné meg ugyanaz a tisztelet a többiek részéről, de a tradicionális szerepek továbbra is hangsúlyosak.
A család folytonosságát természetesen a gyerekek adják és a társadalom növekvő iskolázottságának köszönhetően egyre kevésbé koncentrálódik ez a szerep a fiúgyermekekre. Ha egy nő várandós lesz, az anyós a szokások szerint arany karkötőt ajándékoz a leendő családnak. Vidéken a terhes nők sáljuk, ruhájuk mintájával fejezik ki, hogy gyermeket várnak. A szülés után az anyuka aranyból készült ajándékot kap és a gyermeket is elhalmozzák mindenféle földi jóval. A rokonság, a barátok, a szomszédok mind-mind az új család segítségére sietnek. Az első három napban csak a közeli rokonok látogathatnak, aztán mindenki gratulálhat. A gyermekeket sokszor két éves korukig is szoptatják és a babák függőágyban vagy bölcsőben alszanak a szüleikkel egy szobában. Egyes vidékeken fát ültetnek az újszülötteknek: a kislányok, gesztenye-, szeder- vagy almafát kapnak, a kisfiúk pedig nyárfát vagy fenyőfát.
A kisfiúkat bátorságra, tisztelettudásra, büszkeségre nevelik, a lányokat pedig szerénységre, előzékenységre, a férfiak támogatására, erényességre és háziasságra. A kamaszkorig a gyerekek szabadon és kötetlenül élnek, aztán idővel családon belüli szerepük kezd megváltozni. Egy fiatal lány a „második anyuka” lesz otthon, míg a fiúk a család fenntartásának részeseivé válnak, ezáltal tesznek szert tekintélyre és válik belőlük egy „második apa”.
A névadáskor a szülők nagy jelentőséget tanúsítanak a név jelentésének. Némely név arra utal, amikor a gyermek született: Bayram (ünnep), Safak (hajnal), Bahar (tavasz), Ramazan (Ramadan hónapja). Vannak nevek, melyek a születéskori eseményeket írja le: Yagmur (eső), Tufan (vihar), de adnak olyan nevet is a gyerekeknek, amelyek a szülők érzéseit írják le. Például, ha már nem akarnak több gyereket, akkor a Yeter (elég) vagy a Songul (utolsó rózsa) nevet választják. Az idősebb rokonok nevét is gyakran kapja egy kisgyerek, az azok iránti tiszteletből. Állítólag vidéken tartja még magát a szokás, hogy a névadást egy imám, vagy egy idősebb családtag teszi „hivatalossá” úgy, hogy a gyermeket Mekka felé tartja, felolvas annak bal fülébe a Koránból és jobb fülébe háromszor megismétli a nevét.
Mi pedig akkor most szombaton háromszor kiáltsuk hangosan, hogy „Hurrá, kedves török gyerekek!” :)
Forrás és képek: www.enjoyturkey.com, everyculture.com, wikipedia.org, turkishlifecafe.com, turkophile.wordpress.com, sunzu.com, www.preventionaction.org
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, lájkolj minket a Facebook-on is! A megosztásnak is nagyon örülünk persze.
Utazz velünk tovább:
„Lóra pattanok, mert cowboy vagyok.” – Hogyan élnek a gyerekek az amerikai farmokon?
Gyereknap a gyermekmunka országában
Gyereknap az elkényeztetett és egyke gyerekek földjén
Olvass és (sz)épülj! - Már nálunk is tudsz könyveket vásárolni!
„Csavard fel a szőnyeget!” - Szobatisztaságra nevelés különféle kultúrákban
