Gyereknap Németországban
Itt van az ősz, itt van újra, és szeptember 20-án Németországba megyünk gyereknapozni. Rúgja mindenki a falevelet, akkor is, ha poros lesz tőle a cipő! És amikor az összegereblyézett avarkupacot szórjuk szét, kiáltsuk hangosan: „Hip-hip-hurrá, kedves német gyerekek!”
Németország nincs messze Magyarországtól, sokan jártak már ott, vagy fognak arra fele menni. Mivel nem a világ túlsó fele, nem is számítunk semmiféle különlegesebb meglepetésre gyereknevelés ügyben sem. Nagyjából ugyanazon értékek mentén iperednek ezek a gyerekek is, bár nyilván egy gazdaságilag ennyire erős ország másabb perspektívából szemléli a világot és másabb lehetőségeket tartogat számukra is.
Mivel azt gondoljuk, hogy sok minden nagyon hasonló, arra a következtetésre juthatunk, hogy csak nüansznyi különbségeket találunk, azt is csak nagyítóval. Így az az ötletem támadt, hogy a német gyerekek életét lehetőség szerint kontinensen kívüli nézőpontból világítjuk meg. Vagyis: mi tűnik fel a nem európai embernek, mit tartanak érdekesnek, izgalmasnak?
A Time magazin közölt korábban egy cikket arról, hogy milyen meglepő szokásokat véltek felfedezni amerikai anyukák a német szülőkkel kapcsolatban. A cikk írója a berlini gyerek-helyzetet megfigyelve a következő dolgokat találta szembeszökőnek.
Játék, mozgás, friss levegő
A berlini óvodák nem javasolják, hogy a gyerekeket már óvodás korban iskolás tudnivalókkal (pl. betűk ismerete, olvasás) traktálják. Ez olyan dolog, amit a gyerekek az iskolában együtt tanulnak. Az óvoda legyen a szabad játék és a szociális tanulás terepe.
Furcsa lehet továbbá, hogy a gyerekek az iskolában például többször kimehetnek rohangálni az udvarra. Ennek szellemében több, kisebb egységre tagolódik az ismeretek átadása, és így lazább egységekben történik az oktatás. Mindezen lazaság ellenére viszont a gyerekek nagyon jól tanulnak és szépen teljesítenek a nemzetközi felméréseken.
Még egy érdekesség a külső szemlélőtől: a napi séta. „Nincs olyan, hogy rossz idő, csak rossz ruházat” – mondják. Ennek szellemében nincs olyan, hogy a gyerek csak azért napokig bent kuksol, mert kint rossz az idő. Mindegy, hogy felhős-e az ég, vagy hideg van, a gyereknek ki kell menni levegőzni. Legfeljebb hétrét bebugyolálják.
A fegyelem kérdése
A cikk szerint a sztereotípiákkal ellentétben a német szülők egyáltalán nem szigorúak a gyerekeikkel. Ellenben nagy hangsúlyt fektetnek a függetlenségre és a felelősség vállalására. Ha a szülők a játszótéren egymással beszélgetnek, miközben a csimoták fejjel lefelé lógnak a legmagasabb mászókán, az nem a nemtörődömség jele, hanem hogy megbíznak a gyerekeik képességeiben.
Bátorság, kísérletezés
Az ottani gyerekeket bátorítják arra, hogy játszanak a tűzzel. Persze nem eszetlenül, hanem otthon, szülői felügyelettel. Mivel az iskolában a tűz volt az aktuális projekttéma, a házi feladat is ezzel volt kapcsolatos: gyújtson meg a gyerek gyertyákat, kísérletezzen gyufával, égessen el dolgokat.
Érdekes lehet egy amerikai szülő szemszögéből továbbá, hogy a gyerekek sok helyre elmehetnek egyedül. Gyalog!!! Iskolába, vagy a környékre. Többen még metrózhatnak is egyedül. Mivel a gyermekrablások száma nagyon alacsony, a szülők nem aggodalmaskodnak annyit emiatt. Ráadásul az önálló közlekedés által is csak fejlődik a gyerek.
Suli-buli
Az iskolakezdő party a következő, amit az amerikai cikkíró érdekesnek tart. Az első tanítási nap előtt nagy bulit csapnak az iskolában, ahol a gyerekek Zuckertüte/Schultüte névre hallgató hatalmas süveget kapnak, tele édességgel, ceruzákkal, karórával stb. Erre az eseményre a gyerekek nagyon készülnek, egy fontos állomást jelképez, és az iskolát is segít talán megkedvelni.
Pontosság
Egy másik forrás említi a pontosságra nevelést. Ennek kérdésében óvatosabban próbálnék fogalmazni, mert ez a téma a német emberek kapcsán mindig a sztereotípiák mocsarába fullad. De meg kell hagyni: ha egy gyerek azt látja, hogy pl. egy vendégeskedés „hivatalos” kezdete előtt a család 10 perccel korábban kiszáll a kocsiból és a fennmaradó időben a háztömb körül köröz, majd harangszóra becsenget, akkor azért biztos ragad rá ebből a fajta magatartásból. De ebben egyébként nincs semmi rossz. Mivel a pontosság értelmezése kultúráról kultúrára változik, nem csoda, ha egy pontosságra törekvő kultúrában felnövő gyerek maga is pontosan végez mindent, és időben fog csöngetni minden szülinapi partin.
Nyelv
Mivel Németország egy hatalmas ország, nyelvileg is nagyon változatos képet mutat. Nyelvészek szerint még ma is több mint 250 dialektust beszélnek az ország területén. A német gyerekek sokszor olyan értelemben kétnyelvűek, hogy megtanulják egyrészt saját dialektusukat, valamint az ország hivatalos nyelvét, a rádióban, tévében, írott szövegben használt Hochdeutsch-ot is. Mikor aztán iskolába mennek, a Hochdeutsch használata lesz kötelező számukra, ami nem feltétlenül könnyű egy, az addig a szűkebb közösség nyelvét beszélő gyermek számára.
Sok meglátásra azt mondhatjuk: „Ebben mi az annyira egyedi? Hiszen mi is így csináljuk!”. De pont ez az izgalmas a dologban, hogy hogyan látjuk egymás kultúráját, miként vélekedünk róla. Kinek mi a normális, hol vannak eltérések.
Végezetül további vicces források szerint bizton állítható, hogy Németországban sok gyerek az első életbölcsességeket az Egér-től, meg annak haverjaitól tanulta.
Valamint akkor kapott töltőtollat, amikor „már elég nagy volt hozzá” és a már említett Schultüte volt a vigasza az első iskolai napon.
De gyűjtsük tovább az észrevételeket, mi van még? Vasalt ágynemű, törölköző és fehérnemű jár állítólag a német gyerekeknek, és megtanítják nekik, hogy a liftben senki nem beszél. Még a barátjával sem. Nem lépnek a fűre, és a barna kenyér az igazi. Valamint sosem hallják egy mondatban az autópálya és a sebességkorlátozás szavakat. A német gyerekek megtanulják a hulladékszortírozást, és hogy kimossák a joghurtos poharat, mielőtt a megfelelő szemetes zsákba tennék. Valamint, hogy piroson nem megyünk át. Soha. A késő kamaszkor idején sem, amikor már éjjel kajtat haza a fiatal, spiccesen, az életmentő döner-en nyammogva.
Mint mindenhol, ebben az országban is sokszínűek és sokfélék a gyerekek. Bele se fér egy posztba minden... Küldjük hát a jókívánságokat oda! :)
Források és képek: time.com, Deutsche Fotothek, buzzfeed.com, library.ndsu.edu, www.de-portal.com, lifedaily.com
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, lájkolj minket a Facebook-on is! A megosztásnak is nagyon örülünk persze.
Utazz velünk tovább:
Hogyan cseperednek a gyerekek a világ legboldogabb országában?
Gyereknap (volt) az ellentétek országában
Nem kell megenni a polipot. Mellesleg más állatot se.
Könyvajánló – Robert Merle: A Gyermekkirály
Szamuráj-csákó és ponty-sárkány - Gyereknap Japánban és Dél-Koreában
Latin gyereknap a gyerekkatonák vidékén - Kolumbia és Mexikó
A legeslegelső gyereknap országa - Törökország
„Lóra pattanok, mert cowboy vagyok.” – Hogyan élnek a gyerekek az amerikai farmokon?
