Hogyan cseperednek a gyerekek a világ legboldogabb országában?
Szeptember 9-e a costa rica-i gyermekek ünnepnapja, küldjük oda a „Hip-hip-hurrá!”-t, zengjen tőle tengerpart, vulkán és őserdő! Tulajdonképpen valahol jó, ha az ember sok országról semmit nem tud. Annál nagyobb a meglepetés, amikor egy olyan érdekes országra bukkan mint Costa Rica.
Costa Rica Latin-Amerika egyik legvirágzóbb országa. Spanyol kolóniaként kezdte a 16. században, aztán volt Mexikó része, meg történt még itt egy s más, de a lényeg, hogy 1949-ben egy rövid, de véres polgárháború után feloszlatták a hadsereget. Hopp! A pénzt pedig okosabb célokra, pl. az oktatásra, az egészségügyre és nyugdíjra kezdték el fordítani, ami hosszú távon nagyon kifizetődőnek bizonyult. Az ország bevételeihez képest sokat költ a környezetvédelemre is, így sok erdő gondos védelem alatt áll. Érdekes még, hogy a megtermelt áram több mint 95%-át megújuló energiából fedezik. 2009-ben a világ legzöldebb országának választották, ahol 2012-ben, az amerikai kontinensen elsőként, hivatalosan is betiltották a sportvadászatot.
A Happy Planet Index statisztikái szerint 2009-ben és 2012-ben is Costa Rica volt a világ legboldogabb országa. A gazdasági kutatók szerint az itteni emberek azért olyan elégedettek, mert sok idejük jut magukra és a környezetükre. Továbbá, mert ez a közepes bevételű ország mindenki számára biztosítani tudja az oktatást, a gyógyászathoz és az élelmiszerekhez való hozzáférést. Az itteni emberek nem lettek a fogyasztói társadalom áldozatai, nem kergetnek ábrándokat státusszimbólumokról. Magyarán nem a pénz a kulcsa a „jól-létnek”.
Még mindig nem a gyerekekről szól a bejegyzés, de nem lehet nem megemlíteni, hogy Costa Rica aktívan békepárti. Azért az is sokat elárul egy országról, hogy 1980-ban University of Peace („Béke Egyetem”-e) néven alapítanak felsőoktatási intézményt, ahol pl. konfliktuskezelés, béketeremtés és -fenntartás, vagy éppen társadalmi felelősségvállalás témakörökben lehet továbbtanulni. Meg az is, ha 2009-ben az Igazságügyi Minisztériumot átkeresztelik Igazság- és Békeügyi Minisztériummá, hogy a bűnmegelőzés mellett a béke megteremtését is hangsúlyozzák. "Giccses, de bejön." :)
Na, de most akkor már tényleg jöjjenek a gyerekek!
Muszáj először is írni arról, hogy a magas színvonalú oktatásnak köszönhetően, mennyire jó körülmények közé születnek a gyerekek. A nők felvilágosultan alkalmazzák a fogamzásgátlókat, a várandós anyukákat rendszeresen vizsgálják. Egy éves kor alatt minden csecsemő számára biztosított az egészségügyi ellátás és nagyon jó az átoltottság aránya is. Statisztikák szerint jobb az ellátás mint az Egyesült Államokban, pedig itt csak a töredékét költik a rendszerre.
Az évek folyamán a costa rica-i gyerekek helyzete sokat fejlődött és mára nagyon jó körülmények között élnek. Sokféle országos és nemzetközi program szolgálja a fejlődésüket. Mindazonáltal ezen a rendszeren is van min csiszolni-javítani, például olyan témakörökben mint a gyermekvédelem, az oktatási különbségek vagy a gyermekmunka.
Viszonylag sok ember él szegénységben, ami ebben a relatíve jó helyzetben lévő ország esetében azt jelenti, hogy a szegénység javarészt a gyermekeket érinti, kevésbé a felnőtteket. Több gyermek nem jut ivóvízhez, egészséges táplálékhoz, vagy épp oktatáshoz. A hatékonyan működő egészségügyi rendszer ellenére az öt éves kor alatti gyerekek 10%-a hal meg AIDS miatt. A gyerekek 8%-a nem részesül oktatásban, ami leginkább az elszegényedett, őslakos családok gyerekeit érinti. A legszegényebb vidékeken a kávébab szüret idején sokszor a tanárok is a gyermekekkel együtt az ültetvényeken dolgoznak, hogy aztán oktatási eszközöket tudjanak vásárolni. Mivel Costa Rica egyik fő bevételi forrása a kávé, és mivel a gyerekek nyári szünete pont a betakarítás idejére esik, sok gyerek (kb. 5-6 éves kortól) az ültetvényeken dolgozik, hogy legyen miből játékot, ruhát, vagy tanszert venni.
Mint írtuk, Costa Rica-n nagy gondot fordítanak az oktatásra. A gyerekek hat éves kortól járnak iskolába. Először hat évig általánosba, aztán három évig középiskolába. Ez után tudnak főiskolára menni, 15 évesen (!), azután egyetemre. Itt minden diák egyenruhát hord. A gyerekek körében a foci és a vízi sportok (úszás, szörfözés, vadvízi evezés) a legkedveltebbek.
Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy a családok berendezkedése nagyon hasonló a miénkhez: házasságkötés után minden szülőnek megvan a dolga, nevelik a gyerekeket, dolgoznak stb. De ha közelebbről megnézzük, sok mindenben egyediek az itteni családok.
A costa rica-i családok nagyon szoros kötelékben élnek. Korábbi generációknál akár 8-15 gyerek is nevelkedett, mára a születések száma visszaesőben van, mert egyre több nő tanul és dolgozik. Sok család mára csak 1-2 gyereket vállal, mert az emberek életstílusa megváltozott. Egyrészt egyre kevesebbeknek van nagy farmja, ahol korábban elkélt a sok dolgos kéz, másrészt a megélhetés drágább lett. Mára már csak azok vállalhatnak ilyen népes családot, akik tehetősebbek, és el is tudják tartani a gyerekeiket. Legtöbb helyen a kétkeresős modell működik. Apa és anya kiveszik részüket a teendőkből és tulajdonképpen egyenlőek jogokban és kötelességekben. Hozzá kell tenni azonban, hogy ebben a társadalomban elég erős a „macho”-szemlélet, azaz a férfiak dominanciája. Nyilván mint minden, ez is változik, hiszen az országnak női elnöke is volt nemrégiben. De sok kislány még mindig azt tanulja meg odahaza, hogy pl. fiú testvéreiket ki kell szolgálni az asztalnál.
Mivel gyakori, hogy több generáció él együtt (beleértve akár dédszülőket, illetve unokatestvéreket, vagy más közelebbi hozzátartozókat is), a családok igen népesnek tűnnek. A gyerekek legtöbbször a házasodás ideje körül „repülnek ki”. Ám az itteni kultúrában nem bélyegzik meg azokat sem, akik felnőtt korukban is (akár 30-40 évesen is) otthon laknak. A megbélyegzés inkább fordított irányban jellemző: ha a gyerek idő előtt kiköltözik, az a családi harmónia hiányát mutatja. A szoros együttélés nyilván sok kihívást tartogat a családtagoknak, de általában élvezik egymás társaságát. A hétvégéket sokszor együtt töltik és a generációk élete egymásba fonódik, mindenki foglalkozik mindenkivel, tud a másikról, törődik vele. A gyerekek legtöbbször testvéreikkel barátkoznak és játszanak, nem jellemző, hogy „külsős” barátaik lennének. Azt lehetne mondani, hogy a családok klán-szerűen élnek.
A sok együtt töltött idő által nagyon együttérzővé válnak az emberek. Így nem ritka látvány, hogy kamaszfiúk kisbabákat ringatnak, vagy hogy a kisfiúk a nagyobb lánytestvéreik „szoknyája szélén ülnek”. Az idősek segítése magától értetődik, és a szégyenlősség sem éppen az itteni emberek sajátja: még a kamaszkorú gyerekek (lányok, fiúk vegyest) is megfogják szüleik kezét nyilvánosan, vagy puszit adnak nekik, ha elmennek otthonról.
A gyerekek a társadalomban nagyon fontos helyet foglalnak el, ráadásul a costa rica-iak imádják a kisbabákat. Nem csoda, hogy tele vannak csupa jó szándékú tanáccsal azok altatásával, öltöztetésével, etetésével, fürdetésével stb. kapcsolatban. Mivel a gyerekeket nagyon szeretik, szeretik kimutatni irántuk érzett szeretetüket is. Anyukák használják pl. fiaikra a kifejezést „rey”, ami annyit tesz: „király”. Egy idetévedt idegen azt gondolhatja, hogy az itteni apróságoknak mindent szabad, nincs határ, ő körülöttük forog minden, ráadásul nem is várnak el tőlük sokat. A felnőttek végtelen türelmet tanúsítanak a síró kisgyerekkel kapcsolatban is, legyen szó étteremről, vagy moziról. Ilyenkor segíteni próbálnak, vicces arcokat vágnak, vagy simogatják a gyereket. De nem ritka az sem, hogy vadidegenek ajánlják fel, hogy vigyáznak egy nyűgös babára, amíg pl. az anyukája elintézi, amit akart.
Sok helyen azt olvastam, hogy az itteni „pura vida” névre hallgató életfelfogás az, ami az idevalósi embereket működteti. „Nyugi van!”, „Lazíts!”, „Élvezd az életet!”, Minden rendben van.” – így lehetne lefordítani a kifejezést.
Az embernek valahogy az az érzése, hogy egy gyerekparadicsom ez a Costa Rica: nyugodt, stresszmentes, gyerekbarát, hogy ide jó lehet születni. Pedig ez is egy ország, biztos itt is vannak hétköznapi nyűgök, meg miegymás... De azért valamit mégis nagyon jól csinálnak itt ezzel a „pura vida”-val, nem csoda, hogy itt az emberek gyakran megérik a 100 éves kort is.
Hip-hip-hurrá, kedves costa rica-i gyerekek! Nekünk meg „Pura vida!” :)
Forrás és képek: happyplanetindex.org, costarica-information.com, yesmagazine.org, costarica.com, moon.com, humanium.org, factmonster.org, rebeccajackrel.photoshelter.com
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, lájkolj minket a Facebook-on is! A megosztásnak is nagyon örülünk persze.
Utazz velünk tovább:
Gyereknap (volt) az ellentétek országában
Nem kell megenni a polipot. Mellesleg más állatot se.
Könyvajánló – Robert Merle: A Gyermekkirály
Szamuráj-csákó és ponty-sárkány - Gyereknap Japánban és Dél-Koreában
Latin gyereknap a gyerekkatonák vidékén - Kolumbia és Mexikó
A legeslegelső gyereknap országa - Törökország
„Lóra pattanok, mert cowboy vagyok.” – Hogyan élnek a gyerekek az amerikai farmokon?
Gyereknap a gyermekmunka országában
Gyereknap az elkényeztetett és egyke gyerekek földjén
Olvass és (sz)épülj! - Már nálunk is tudsz könyveket vásárolni!
