Szamuráj-csákó és ponty-sárkány - Gyereknap Japánban és Dél-Koreában
Úticélunk ezúttal a Távol-Kelet lesz, mert május 5-én Japán és Dél-Korea ünnepli a gyerekeket. Ez esetben az ünneplés, hasonlóan Törökországhoz, nemzeti ünnepet is jelent egyben, így ezt a napot a felnőttek tényleg a kicsiknek szentelhetik. Mivel a két ország gyermekünnepének nagy hagyománya van, a blogszerző lubickol a forrásanyagban. Eddig még nem találkoztam olyan országokkal, ahol ennyi mindent lehet olvasni csak ezzel az egyetlen nappal kapcsolatban. Zengjen hát a „Hip-hip-hurrá!” és vesszünk el a témában!
Először is álljunk meg ott, hogy miért ez a nap az ünnepnap Japánban? A Gregorián naptár bevezetése előtt Japánban az ötödik holdtölte ötödik napján ünnepeltek, a bevezetés után pedig az ötödik hónap ötödik napját tartották meg. A gyermekek ünnepnapja része a japán „Arany hétnek”, amikor is négy nemzeti ünnep követi szorosan egymást. Ez a nap először a fiúgyermekek és az apák ünnepléséről szólt. Mielőtt azt mondanánk, hogy „Ez nem fair!”, meg kell említenünk, hogy a kislányokat és az anyukákat is megünneplik, csak azokat március 3-án. Mindazonáltal mára összemosódott a dolog és májusban mindenki ünnepel mindenkit.
Ezen a napon számos szimbolikus dologgal díszítik az emberek a lakást, a kertet és különleges ételeket esznek, különleges dolgokat tesznek. Ételek kapcsán ilyen például a vörösbab lekvárral töltött vörösbab püré tölgyfalevélben felszolgálva, vagy a sima babpüré bambusz- vagy íriszlevélbe csomagolva. Tisztes nevükön a kasivamocsi vagy a csimaki.
Az írisz virágnak nagy jelentőséget tanúsítanak a japán és a koreai kultúrában, ezen a napon az emberek szívesen vesznek írisz-vizes fürdőt, vagy mossák meg a hajukat írisz vízzel, hogy erősek, egészségesek legyenek. Az írisz szaké pedig a rossz szellemek ellen véd.
Ezen a napon a japán gyerekek hagyományosan szamuráj-csákókat készítenek. Ennek az előzménye az, hogy korábban ezen a napon a szamurájok az összes fegyverüket és felszerelésüket kiállították az udvaraikra, a gyerekek pedig csatákat idéztek fel, de kard helyett egy szál írisszel vívták meg játékosan a nagy harcot az ellennel. Aztán később ezt a „kiállítást” (a vagyon erénytelen mutogatását elkerülendő) bevitték a lakásba és ott egy emelvényen állították ki a tárgyakat. Ebből maradt meg a lakás belső díszítése, vagy a szamuráj-csákóval való játék.
Ha valaki szeretne ilyet készíteni, eme origami leírás alapján bátran nekiállhat.
A japán gyereknapok másik elengedhetetlen kelléke a koi no bori, azaz a ponty alakú papírsárkány. Ez jelképezi az erőt és kitartást, mert ez a ponty addig úszik visszafele a vízben míg sárkánnyá változik. Ezt az erőt és kitartást kívánják minden gyereknek, ezért a családok az azt jelképező hal-sárkányokat röptetnek a szélben. Apa a fekete hal, anya a piros hal, a gyerekeket pedig a többi szín jelzi. És hogy biztos legyen a dolog a jókívánsággal, a japánok nem bízzák azt a véletlenre. Koi no bori-ból sosem lehet elég, és a „túl nagy” fogalma sem létezik.
Ha valaki szeretne saját kezűleg papírból halat készíteni, az alábbi két videót ajánlom. Az egyik egy angol nyelvű videó, a másik meg egy „némafilm”. Mindkettő nagyon jól használható.
Végül pedig itt egy videó a BBC-től a japán gyereknapról. Sajnos túl rövid, így csak impresszióink lehetnek az ünnepnap hangulatáról, de egy "hal-felvonást" azért látunk.
Dél-Koreában a gyereknapot Bang Jung-hwan, gyermekíró és történetmesélő vezette be 1923-ban a gyermekek tiszteletét, szeretetét, megbecsülését és védelmét hangsúlyozandó.
Hivatalosan 1978-ban lett ez a nap nemzeti ünnep. Ez a nap azonban a szülők tiszteletéről is szól, hiszen az ő áldozatos munkájuk nélkül a gyerekek nem fejlődnének. Dél-Koreában a felnőttek (azok is, akiknek nincsenek gyerekeik) igyekeznek az ünnepet gyerekek társaságában tölteni. Állatkertbe, parkokba, moziba mennek, megajándékozzák őket.
A Deokjin Park-ban található a fentebb említett Dr. Bang emlékműve, valamint a Gyermekek Kartája emlékmű is.
Ennek mottója: „Legyetek ügyes és őszinte gyerekek valamint szeressétek és segítsétek egymást.” Olyan alapszabályokat fektet le, mint például: „1. A gyerekeknek egészségben kell születniük és meleg családi környezetben felnőniük. 4. A gyerekeknek el kell sajátítaniuk a kultúrális örökséget és azt megújítva továbbvinni. 7. A gyerekek szeressék a természetet, a művészeteket és műveljék magukban a tudományok iránti érdeklődést. 11. A gyerekek a mi reménységünk. Világpolgárokként kell felnőniük, akik a nemzet támogatói és előremozdítói lesznek, és hozzájárulnak az emberiség békéjéhez.”
Nemes gondolatok. Reméljük sokan hallgatnak Dr. Bang-ra. Éljenzés oda, kedves koreai és japán gyerekek!
Forrás és képek:
teacherspage.wordpress.com, dickblick.com, danzinde.wordpress.com, web-japan.org, japansociety.org, wikipedia.org, kids.asiasociety.org, youtube.com, wikihow.com, dodoland.com
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, lájkolj minket a Facebook-on is! A megosztásnak is nagyon örülünk persze.
Utazz velünk tovább:
Latin gyereknap a gyerekkatonák vidékén - Kolumbia és Mexikó
A legeslegelső gyereknap országa - Törökország
„Lóra pattanok, mert cowboy vagyok.” – Hogyan élnek a gyerekek az amerikai farmokon?
Gyereknap a gyermekmunka országában
Gyereknap az elkényeztetett és egyke gyerekek földjén
Olvass és (sz)épülj! - Már nálunk is tudsz könyveket vásárolni!
