2017. dec 24.

"Karácsonyi csibészek" - teljes vers

írta: Tanczer Viki
"Karácsonyi csibészek" - teljes vers

Izlandi adventi naptár

A tizenhárom nap hamar elrepült és magunk sem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar itt a Karácsony!

A napi fordítások mindazonáltal összeálltak egy egésszé és elkészült "a nagy mű". A kalapált rímeket most annál nagyobb örömmel tesszük közzé és ezzel kívánunk boldog Karácsonyt mindenkinek!

80_telapok.jpg

 

Jóhannes úr Kötlum: Karácsonyi csibészek

 

Hadd mondjam el történetét ezeknek a randa fickóknak,

kik egy nap meglátogatták a tanyánkat.

Tizenhárman voltak, mind a legjobb korban,

bosszantani jöttek, sose párban, hanem sorban.

 

A hegyekből érkeztek, ahogy mindenki tudja már,

 le egészen odáig, hol a tanya áll.

Kúszva jöttek, lopakodva, kinyitották az ajtót,

a konyhát, a kamrát, hátha találnak valami jót.

 

Ogre tejjel itatta őket anyjuk, Grýla,

 Leppalúði volt az apjuk, undorító fajta.

Mindenhová elbújtak, ahová csak tudtak,

gúnyvigyorral arcukon csak az alkalomra vártak.

Ők voltak a karácsonyi csibészek, kik egyesével jöttek,

a karácsonyi időszakban sok csínyt kieszeltek.

 

Az első volt a Bumfordi Birkazargató,

ki falábain nehézkesen járt,

ahogy csak tudott,

riogatott minden birkát.

Juhtejet akart szívni,

De a kudarc nem volt véletlen,

Mert falábakkal térdepelni

Elég kényelmetlen.

 

A második volt az Ügyefogyott Csatornabújkáló,

Ki ősz volt és ráncolta az orrát,

Ő a tehenekhez szökött be

a köves csatornán át.

Az istállóban bujkálva

el a tejet lopta,

míg a fejőlány szép mosolyát

a tehénpásztornak dobta.

 

Köpcösnek hívták a harmadikat,

hitvány és kicsi volt ő,

az alkalmat leste,

és legott eltűnt egy serpenyő.

Elrohant vele, és kikaparta kedvenceit,

a maradék darabokat,

mely az edény aljára

és peremére ragadt.

 

A negyedik volt a Kanálnyalogató,

Ki nyakigláb volt és sovány,

Gyöngyélete volt,

ha a szakács nem volt a konyhán.

Örömmel ragadta el a keverőkanalat,

miután bekúszott,

Két kézzel markolta,

mert az igencsak csúszott.

 

A Kaparós volt az ötödik,

Egy furcsa fickó,

Ha enni kaptak a gyerekek,

Rögtön megzörgette az ajtót.

Mikor azok kiszaladtak, 

Hogy hátha vendég jött, 

Ő besurrant

és megdézsmálta a bödönt.

 

A hatodik volt a Tálnyaló,

Rettenetesen neveletlen,

az ágy alól dugta ki

a randa fejét rendületlen.

Ha ottmaradt egy tálka,

Hogy kinyalja kutya, macska

Ő azt bizonyosan

rögtön elragadta.

A hetedik volt az Ajtócsapkodó,

Azt kell, hogy mondjuk,

egy közönséges fickó:

Mikor az emberek alkonyatkor

szunyókálni mentek,

Ő vidáman, mint a pacsirta,

bontotta a rendet.

Oly hangosan, 

mi egy pusztítással felér,

Csapkodta az ajtókat,

vinnyogott a zsanér.

 

 A nyolcadik volt a Skyr-zabáló,

Egy szörnyen ostoba pofa.

Addig püfölte a skyr-ös dézsát,

Míg a tető eltört rajta.

Aztán csak állt ott, és zabált

-Hisz falánksága köztudott-

Míg majd kipukkadt, szűkölt,

 nyögött és vonyított.

 

A kilencedik volt a Kolbászlopó,

Ki sunyi tolvaj módra

Mászott fel a szarufára

Az ételt fosztogatva.

A kormot és a füstöt állva,

Gerendán ücsörögve

Uraknak való kolbásszal

A hasát tömte egyre.

 

A tizedik volt az Ablakos leskelődő,

Egy hangyás fazon,

Ki folyton felmászott

És bekukucskált minden ablakon.

Bármit is látott bent,

Mi odavonzotta szemét,

Annak nagy valószínűséggel

hamar lába kélt.

 

A tizenegyedik volt az Ajtófürkész,

Tökkelütött alak, fejében tompa ész,

Sosem volt náthás, orra mégis hosszúra nyúlt,

Csak a szaglása volt kifinomult.

Mérföldekről kiszagolta,

hol sült a csipke kenyér

És arrafelé rohant hegyen-völgyön,

Könnyedén, mint a szél.

 

A Húskampós volt a tizenkettedik,

tehetségének hála

lett jó nagy riadalom

Szent Thorlak napjára.

Bármiféle húsdarabkát

Meglovasított

Bár olykor a húskampó

Túl rövidke volt.

 

A tizenharmadik, a Gyertyakoldus,

hidegben érkezvén

volt az utolsó

Karácsony estén.

A kicsik után lopakodott,

Kik mint sok, víg tündér

futkoztak a tanya körül

karcsú faggyúgyertyafénynél.

 

De Karácsony este a csibészek,

- így irta egy öreg -

Víg kedvükre féket tettek

És csak bámulták a fényeket.

 

Majd egyesével elballagtak

Vissza fagyba, hóba,

A tizenkettedik éjszakán

Az utolsó kelt útra.

 

Rég elkoptak mára már

A hegyi lábnyomok

Az emlékeiket őrzik

A képek és a dalok.

 

 

 

Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, lájkolj minket a Facebook-on is!

A megosztásnak is nagyon örülünk persze.

Szólj hozzá

vers karácsony hagyomány troll Izland