Gyereknap az elkényeztetett és az egyke gyerekek földjén
A mai napon Hongkongban és Kínában tartanak gyereknapot. Üdvözlet hát az összes ottani gyerkőcnek! Ebben a posztban a hongkongi gyerekekre fókuszálunk majd, hogy megtudjuk, miért is olyan elkényeztettek.
Hongkongban 7,3 millió ember él, ebből 1,17 millió 18 év alatti és 180 ezer gyermek él szegénységben. Az országban (az egyszerűség kedvéért használjuk ezt a kifejezést, bár politikailag nem korrekt) a kisgyerekek nagyjából ugyanazokat a védőoltásokat kapják meg mint itt Európában, az iskolába kerülve pedig az angolhoz ill. amerikaihoz hasonló oktatási rendszerben tanulnak. A 6 év általános iskolát 3+3 év junior és szenior középiskola követi. Jöjjön pár érdekes adat: meglepően fiatalon, már 7 évesen büntetőjogi felelősségre vonható egy gyermek Hongkongban és 11 évesen kapnak diákigazolványt a diákok. 13 évesen legálisan lehet részmunkaidőben dolgozni, ha a munka nem ütközik az iskolai időbeosztással és 14 évesen már be lehet idézni a gyerekeket tanúnak (nem eskü alatt). 15 éves kortól legálisan lehet teljes munkaidőben dolgozni, 16 évesen pedig már lehet játéktermekbe menni és szülői engedéllyel házasodni. Valamint lehet szexuális kapcsolatot létesíteni ellenkező neművel. 18 éves kortól kapnak a fiatalok személyi igazolványt, mehetnek fogadóirodákba, vehetnek alkoholt és cigarettát, szavazhatnak és tetoválást is csináltathatnak.
Ebben az országban az oktatási rendszer és a társadalom rendkívül teljesítményorientált. Hongkongban is vannak utcagyerekek, de érdekes módon, nem az ország gazdasági helyzete miatt. Sok gyerek azért bolyong az utcákon, mert mindkét szülő dolgozik és kizárják őket a lakásból. A felnőttek életcélja, hogy a csemete már óvodás kortól jó nevű intézményekbe járjon. Nem csoda, hogy nagy teher nyomja a gyerekek vállát is, hogy jó tanulmányi eredménnyel hálálják meg szüleik erőfeszítéseit. Hozzá kell tenni azért, hogy az utóbbi időben számos oktatási reformot vezettek be, hogy a gyerekek terheltségét csökkentsék. Később erre még kitérünk, miért van erre szükség.
Az anyukák 10 hét fizetett szabadságot kapnak a szülés után, ezután visszatérnek a munkába, így Hongkong elég sok óvodával rendelkezik. A kihívást a megfelelő intézmény kiválasztása jelentheti a szülők számára, mert azok oktatási programjai nagyon eltérőek lehetnek a különféle nevelési irányzatok, vagy vallási nézetek miatt. Ráadásul az óvodai felvétel előtt tesztet kell kitölteni, ami a gyermek nyelvi, szociális és kognitív képességeit térképezi fel. A CNN egyik cikke szerint sok gyereket például már pár hónapos korban nyelvi fejlesztésre hordanak, így három évesen akár már három nyelvet is értenek. Ami még megdöbbentőbb, hogy az óvodai felvételikre is külön felkészítik ezeket a gyerekeket, álinterjúkon szoktatják őket ahhoz, hogy idegen emberek kérdezgetik őket és válaszolni kell, nem lehet sírni stb.
Hongkongban gyakori, hogy a családok házvezetőnőt alkalmaznak, hogy az vigyázzon a gyerekekre, amíg a szülők dolgoznak. Mivel ez anyagilag egy könnyen kivitelezhető megoldás, sok család a gyerekek nyelvtanulása végett is alkalmaz segéderőt, akiken keresztül a gyerekek a kantoni vagy a mandarin nyelvet is elsajátíthatják az angol mellett. Érdekes jelenség, hogy emiatt a gyerekek (meg a felnőttek is) sokszor az önállótlanság problémájával kell, hogy megküzdjenek. Egy 500 családos megkérdezésből kiderült, hogy a szülők 76 százaléka úgy gondolja, gyerekének segítségre van szüksége, hogy fel tudjon öltözni, a gyerekek 61 százaléka nem tud megfürdeni egyedül és 42 százalékuknak segíteni kell az evésben.
A gyerekeket túlzottan óvó szülők fontosnak tartják a gyerekek iskolai előmenetelét, ezért inkább arra bátorítják őket, hogy ilyen földi dolgok helyett tanulmányaikkal foglalkozzanak, vagy különórákra járjanak. A szakértők viszont arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen nevelés negatív hatással lesz a gyerekekre, mert okos, de önmagukat ellátni képtelen felnőttekké, labilisabb személyiségekké és lelki terror céltábláivá válhatnak.
Eme jelenség, érdekes módon, önálló szócikként szerepel a Wikipédián. A „Hongkong gyerek” („Kong Kids”) kifejezés azokra a 90-es években született, középosztálybeli, házvezetőnők között nevelkedett gyerekekre utal, akik nem képesek ellátni magukat, elkényeztetettek, alacsony érzelmi intelligenciával rendelkeznek és önkontrollal és képtelenek uralkodni érzelmeiken, ha pl. kellemetlen/kényelmetlen szituációba kerülnek. Ha problémájuk akad, a hibázás elkerülése végett inkább a felnőttek segítségére hagyatkoznak. Mivel azok túlontúl féltik a gyerekeket, ők nem tanulják meg az alapvető viselkedési normákat sem és könnyen keverednek konfliktusokba.
Mi ennek az oka? Egyrészt az úgynevezett „szörny szülők” (monster parents), akik nagyon szoros időbeosztást kreálnak a gyerekeiknek, hogy azok az iskolai tevékenységeikre és különóráikra koncentrálva a lehető legjobb eredményt érjék el. Nyilván ez összefügg a fentebb említett felvételi tesztekkel is, amikkel már az óvodákban megpróbálják kiszemezgetni a zsenipalántákat. Ezek a szülők megpróbálják a gyerekeiket minden kudarctól megóvni, ami azt eredményezi, hogy azok nem tanulnak meg megküzdeni a nehézségekkel. Már említettük, hogy a családok, ahol általában mindkét felnőtt dolgozik, bejárónőt alkalmaznak, akik ugyan egyebek mellett a gyerekekre is vigyáznak, de mivel a gyerekek nevelése nem tartozik a munkaköri kötelességeik közé, nem is foglalkoznak azzal, ha a gyerek rosszalkodik és viselkedése korrigálásra szorul . Így azok könnyebben válhatnak rebellisé, udvariatlanná és tiszteletlenné.
Ez a fajta nevelés nyilvánvalóan hamar visszaüt, hiszen a szülők egy idő után nem tudják kezelni a gyerekeiket sem otthon, sem nyilvános helyen. Mindez aztán feszültséget és frusztrációt okoz a családban, de ezen túlmenően társadalmi szinten is problémát jelent. Hiszen mit kezdjen egy ország egy generációnyi elkényeztetett emberrel, aki mind arra vár, hogy valaki megoldja a problémákat, nem motivált, akiből hiányzik a kezdeményezőkészség és nem tudja beleképzelni magát mások helyzetébe. Nem becsüli meg, ami van, vagy másként méri fel a szükséghelyzeteket. Mindez például a munkaerőpiac és a társadalom számára komoly hátrányt eredményezhet, hiszen csökken többek között annak versenyképessége is.
Mindennek a veszélyét a szakemberek nyilván már felismerték és megoldásképpen az iskolák és a családok közötti kooperációt szorgalmazzák. A szülőknek fel kell hagyni a gyerekek túltutujgatásával, az elvárásoknak rendszer szinten csökkenniük kell, hogy a gyerekeknek több idejük jusson társaikkal lenni és saját magukkal törődni – egyszerűen fogalmazva: gyereknek lenni.
De akármilyenek is a hongkongi gyerekek: a „Gyerekek a Föld körül” jókívánságait küldi nekik és kínai társaiknak a jeles nap alkalmából. :)
Források és képek:
www.childrenrights.org.hk, gvnet.com/streetchildren, en.wikipedia.org, www.internations.org, www.scmp.com, edition.cnn.com
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, lájkolj minket a Facebook-on is!
További érdekes cikkek:
Gyereknap a gyermekmunka országában
Olvass és (sz)épülj! - Már nálunk is tudsz könyveket vásárolni!
„Csavard fel a szőnyeget!” - Szobatisztaságra nevelés különféle kultúrákban
Kisbaba fürdetés francia módra - Sonia Rochel újszülött gondozó által
