„Lázadó hangulatban voltam. Piros zoknit húztam.”(Adrian Mole) - Avagy az angol iskolai egyenruhákról
Egyik nap kamaszkori emlékeken járattam az agyam és eszembe jutott az az időszak, amikor színjátszó körbe jártam és az Adrian Mole titkos naplójá-t vittük színpadra. Ekkor ugrott be a címbeli idézet is és egy gondolatbeli macskaugrással máris a következő témánál találtam magam: miért viselnek sok angol iskolában egyenruhát a diákok? Mi ez a jelenség az iskolai uniformissal? És mit szólnak hozzá a gyerekek?
Kezdjük egy találós kérdéssel! Mikor vezették be az első egyenruhát? Tudja valaki? Senki? A BBC egyik cikke szerint VIII. Henrik korában, az 1552-ben alapított Christ’s Hospital-ban, amit az egyenruha miatt mindmáig „kék kabátos iskolának” is neveznek. Az árvaházi gyerekek számára alapított iskola színei a kék (ami az egyenruha bevezetésekor a legolcsóbb textilfesték volt) és a sárga, ezt szimbolizálja az egyenruha is.
Két másik nagyon régi egyenruha a Dame Allan’s iskola fejkötőszerű „Polly Bell”-je, amit csak különleges alkalmakkor hordanak, vagy a Harrow iskola szalmakalapja.
Ez utóbbit a diákok az iskola területén, vagy pl. templomba menet hordják, de az iskola vezetése gondol azért a praktikumra is: ha például szeles az idő, nyugodtan otthon hagyhatják a fiúk a szalmakalapot.
Korábban sok iskola előírta, hogy hogyan öltözködjenek a gyerekek, továbbá, hogy hogyan kell eljárni a hétvégén, vagy a szünidőben. Ekkor általában a szülő dönthette el, hogy a gyerek felveszi-e az egyenruhát vagy sem, de ha felvette, akkor a teljes ruházatot viselnie kellett.
Manapság viszont a legtöbb iskolában a kényelem a fő szempont és nem írják elő egyáltalán az egyenruha viseletét, így a gyerekek egyéniségüket az öltözködésen keresztül is bontogathatják és megmutathatják.
Egyenruha - pro és kontra
Akik az egyenruha pártján állnak, azt mondják, hogy azért hasznos, mert összetartja az iskola közösségét és különösen olyan időkben, amikor kevés dolog biztos, az egyenruha biztonságot és rendet sugároz. Továbbá segít abban, hogy a társadalmi különbségeket elfedje és az ebből fakadó gyerekek közötti konfliktusokat kiküszöbölje. Ha mindenki ugyanúgy öltözik, nincs versengés és nincs cikizés sem. Valamint segít abban is, hogy a gyerekek megtanulják, hogy bizonyos alkalmakkor rendesen fel kell öltözni és hogy adjanak a külsejükre. Nem mindig és mindenütt lehet pulcsiban és pólóban megjelenni - az gyerekes viselkedésre vall. Mindez akkor is fontos lehet, írja a The Guardian egyik cikke, ha az alsóbb osztályosokra gondolunk, mert egy egyenruha nem csak a reggeli öltözködést teszi gyorsabbá, hanem komolyságot is kölcsönöz az iskolás létnek és így könnyebb azonosulni a nagyobbakkal, a példaképekkel.
Ha valaki büszkén viseli az egyenruhát, az érzékelhető az iskolához és a tanuláshoz való hozzáállásban is. Az egyenruha segít abban, hogy az öltözködés ne vonja el a figyelmet az iskolai tennivalókról így a tanterem egy komolyabb hellyé válik és ez jobb teljesítményre sarkallhatja a diákokat.
Mindezeket az előnyöket alig lehet megkérdőjelezni, de nyilván az egyenruhának is vannak hátulütői. A Telegraph cikke szerint az egyenruhákkal szemben is kellene azért elvárásokat támasztani, hiszen jó, ha azok árban mindenki számára elérhetők, praktikus és kényelmes darabokból állnak. A cikk írója, aki korábban 150 £-ot adott ki egy műszálas, műbőrös egyenruha szettért azt is hozzáteszi, hogy azért az sem ártana, ha abban a gyerek legalább „nem nézne ki rosszul”. Tovább bonyolítja a dolgot ugyanis, hogy az egyenruhákat általában csak egy beszállítótól lehet megvenni, olcsóbb alternatívákat, más boltok hasonló termékeit pedig nemigen fogadják el az iskolák. Az írás szerint megbukni látszik az a feltevés is, hogy majd az egyenruhától megtanulnak a gyerekek rendesen felöltözni, mert azok sokszor egy testalkatra készülnek, túl szűkek, vagy túl bők az egyes ruhadarabok a gyerekeken. Ráadásul ha egy általános iskola azt rendeli el, hogy a gyerekek járjanak egyen-melegítőalsóban (ilyen is van), az végképp nem tanít meg semmit az alkalomhoz illő öltözködésről. Bár a mackónadrág legalább kényelmes, ami a kicsiknél valószínűleg a legfontosabb szempont.
Ennyi érv és ellenérv mellett azt gondolhatnánk, hogy „Huh, összetett problémával állunk szemben...”, a legjobb lenne az egész egyenruha mizériát kiiktatni. De mit mondanak erre a legrégebbi egyenruhás iskola tanulói? Egy 2011-es felmérés szerint a fentebb említett Christ’s Hospital tanulóinak 95%-a a történelmi hagyományokra és a közösséghez tartozásra hivatkozva meg szeretné tartani az egyenruhát.
Egy diák így vélekedett a dologról: „Én személy szerint büszkeséget érzek, amikor egyenruhában járok-kelek, akármit is mondjanak rá az emberek”.
"Június 4. Csütörtök
[...] Lázadó hangulatban voltam. Piros zoknit húztam. Szigorúan tilos, de fütyülök rá!
Június 5. Péntek
Hát nem kiszúrta Mrs. Sproxton a piros zoknimat! A vén szatyor azonnal a gülüszemű Scrutonhoz rohant. Az meg berendelt az irodájába, és előadást tartott nekem a nonkonformizmus veszélyeiről. Azután hazaküldött, hogy vegyem fel az előírásos fekete zoknit. [...]
Június 6. Szombat
Ó, kéj! Ó, mámor! Pandora zoknitüntetést szervez! Ma átjött hozzánk! Igen! Tulajdonképpen megállt a tornácon, és azt mondta, nagyon imponált neki az állhatatosságom. Behívtam volna, de a ház rettenetes állapotban van. Így inkább nem tettem. Hétfő reggel körbejárja a sulit, és aláírásokat gyűjt. Azt mondta, én az egyéni jogok szabadságharcosa vagyok. Szeretné, ha holnap reggel átmennék hozzájuk. Felállítottunk egy bizottságot, és én leszek a szónok! Meg akarta nézni a piros zoknit, de azt mondtam, hogy a mosógépben van."
(Sue Townsend: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója)
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, lájkolj minket a Facebook-on is!
További érdekes cikkek:
„Csavard fel a szőnyeget!” - Szobatisztaságra nevelés különféle kultúrákban
Kisbaba fürdetés francia módra - Sonia Rochel újszülött gondozó által
