2017. nov 24.

Unja reggelente iskolába hordani a gyereket? Nézze meg ezt a videót és nem fogja!

írta: Tanczer Viki
Unja reggelente iskolába hordani a gyereket? Nézze meg ezt a videót és nem fogja!

Iskolai útvonalak a Föld körül

A reggeli rohanásban sokszor az ember szeretne egyszerűen csak odaröppenni a gyermekével a háztól az iskoláig, mellőzve dugót, zajt, tolongást, kipufogógázt. Mennyivel szívesebben lennénk olyankor szép környezetben, jó levegőn, csendben, hallgatva a madarakat, éledezni a reggeli természettel.

Nos, néhányak számára mindez a hétköznapok része. Hogyan? Úgy, hogy a gyereket egy zsákba rakják, felakasztják a zsákot egy 800 méter hosszú drótkötélpálya kerekére, majd egy beülőben ülve 30 másodperc alatt átlibben szülő és gyerek egy 230 méter mély völgy felett, a lakhelytől egyenesen az iskoláig.

Megismételjük.

Úgy, hogy a gyereket egy zsákba rakják, felakasztják a zsákot egy 800 méter hosszú drótkötélpálya kerekére, majd egy beülőben ülve 30 másodperc alatt átlibben szülő és gyerek egy 230 méter mély völgy felett, a lakhelytől egyenesen az iskoláig.

90km/h sebességgel, ahol a fék kb. egy olyan V alakú fadarab, mint amivel Hókuszpók hajkurászta a törpöket.

Kolumbiában néhány család számára ez a drótkötélpálya az egyetlen megoldás arra, hogy eljuttassák gyermekeiket reggelente az iskolába. A lúdbőrös videóért el kell látogatni a web.de weboldalára, egészen pontosan IDE. A film önmagáért beszél, a német nyelvű szöveget pedig mi foglaljuk össze.

78_drotkotelpalya3.jpeg

30 másodperc, vagy két óra a suliig?

Mérget nem vennénk rá, de valószínűleg egy idő után még a legnagyobb biztonsági játékosok is bedobnák a törülközőt, és a két órás, fárasztó hegyi kerülő helyett ezt az 50 éve működő drótkötélpályát vennék igénybe a reggeli logisztikához. Pláne, ha ez lenne az egyedüli lehetőség arra, hogy iskolába járjon a gyerek.

Ha nem szeles az idő, 25-30 másodperc alatt érnek át az „ingázók” a szurdok egyik oldaláról a másikra. Szeles időben viszont előfordul, hogy megáll az utas a kötélpálya közepén és kénytelen-kelletlen a testnevelés óra közepén találhatja magát, mert kézzel kell áthúznia magát a másik oldalra.

A szokatlan útvonalat rutinosan használó felnőttek sem tudnak igazából elvonatkoztatni annak veszélyességétől. Egy férfi, aki 10 éve használja a kábelt, még mindig tart tőle. Hiszen elég, ha egy csomó eloldódik és kész a baj. A szülők nyilvánvalóan szeretnének egy jobb közlekedési eszközt, de nemhogy a kormány, még a helyi hivatalok sem segítenek a probléma megoldásában, sőt még a drótkötélpálya karbantartásában sem. Így ez a feladat a környék lakóira hárul, akik hevenyészett felszerelésről tudnak csak gondoskodni.

A gyerekek persze nem így fogják fel a dolgot és a saját életük felől sem aggodalmaskodnak.

Az egyik kislány úgy érzi, a kötélpályán egyszerűen szárnyakat kap és repül. A kicsik ügyesen megtanulják használni az eszközt, a kapaszkodókat, a féket. Mielőtt lesiklanak, megáldják saját magukat aztán indulhat a suhanás.

Az biztos, hogy nem szeretnénk ezeknek a szülőknek a helyében lenni, amikor meg kell hozni a döntést, hogy vagy nem jár iskolába a gyerek, vagy minden nap be kell vállalni a 2x30 másodperc halálfélelmet a közlekedés miatt.

A helyzet annyira extrém, annyira science fiction, hogy nem is futja jobbra, minthogy az ember néhány poénnak szánt előnyt felsorakoztasson a drótkötélpálya mellett. Mert „itt legalább nem kell attól tartani, hogy úton hazafelé elcsavarog a gyerek”... „biztos nem veri el a zsebpénzét a sarki fagyizóban” vagy „itt nem kell kerülgetni a sok idiótát az utakon”... haha.

Ami biztos, hogy egyszerűen megemeljük a kalapunkat az ilyen szülők és gyerekek előtt, akik még ezt is bevállalják a tanulásért! Respekt!

 

Forrás és kép: web.de, stern.de

 

Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, lájkolj minket a Facebook-on is!

A megosztásnak is nagyon örülünk persze.

Szólj hozzá

veszélyes iskola Kolumbia drótkötélpályán az iskolába