Luxus gyereknap a Maldív-szigeteken
Május 10-én a Maldív-szigeteken tartottak gyereknapot. Haiti után ismét elő kellett vennünk a búvárszemüveget meg a békatalpat, és a víz alól bugyborogtuk ki, hogy „Hip-hip-hurrá, kedves maldív gyerekek!”.
A Wikipedia arról számol be, „hogy a Guinness Rekordok Könyve szerint ebben az országban található a legalacsonyabban fekvő legmagasabb pont, tekintettel arra, hogy a Maldív-szigetek legmagasabb pontja mindössze 2,4 m tengerszint fölött.” Minden tiszta homok és 24 órában lehet cipő nélkül mászkálni, hiszen folyton meleg van. Valamint utak sincsenek, csak két városban. A legfőbb közlekedési eszköz a dhoni névre hallgató hajó.
Ez a több mint 1100 szigetből álló ország sajnos a világ legszegényebb országai közé tartozik. Az emberek egy része kevesebb mint 1 dollárt keres naponta. Bizonyos ágazatok, mint pl. a turizmus, nagyon hamar jelentős fejlődésen ment át. Mára az ország GDP-jének 60 %-át az idegenforgalom adja, hiszen a 87 turisták számára fenntartott szigeten sok luxusszálloda található.
A nemzeti ünnepnek számító Gyermekek Napján, amikor az iskolák és más intézmények játékos vetélkedőket, focimeccseket, ünnepségeket és játékokat szerveznek, nem tétlenkednek a luxushotelek sem. Néhány közülük ugyanis megnyitja kapuit a gyermekek és kísérőik, tanáraik előtt. Ilyen alkalmakkor a gyerekek számára bemutatókat szerveznek, megtudhatják, hogyan működik egy szálloda, bepillanthatnak a kulisszák mögé és a kötelező program végeztével egy napig élvezhetik a szálloda vendégszeretetét.
Most akkor kukkantsunk be mi is egy kicsit a kulisszák mögé és lássuk, hogyan élnek a maldív gyerekek!
Ahogy már említettük, ez a szigetország a külcsíny ellenére nagyon szegény. A közel 400 ezres lakosság 15%-a a létminimum alatt él. Mindez olyan problémákat hoz magával mint a növekvő drog fogyasztás, az AIDS, a gyermekek alultápláltsága, a nem regisztrált születések magas száma stb. A drogfogyasztást a törvény 25 év börtönnel bünteti, de ez nem bizonyul hatásosnak. Több rehabilitációs központ felállítására lenne szükség, hogy a fiatalokat fizikailag és mentálisan is támogatni tudják a leszokásban.
Mivel az ország paradicsomi adottságai ellenére szegényes a mezőgazdasági terményekben, importra szorul. Ez viszont túl drága a lakosság nagy részének, így a gyerekek a nem megfelelő táplálkozás miatt testileg lassabban növekednek. A testi bajokat egy hematológiai betegség, a thalassemia is növeli. Források szerint minden ötödik lakos hordozza magában a betegséget okozó gént, így az érintett gyerekek havonta 1-2 vérátömlesztésen esnek át.
A Maldív-szigetek lakói a 12. századtól kezdve az iszlám vallást gyakorolják ezért a gyerekek az arab írást tanulják. A vallási nevelés az iskolai tantervben is szerepel és az otthoni élet szervez része is egyben. Az oktatás tekintetében vannak furcsaságok ebben az országban. Az oktatás nem kötelező, de ha valaki tanulni akar, nem kell érte fizetni. Viszont a kislányokat jelentős hátrány éri ezen a téren. Az általános iskola végén, a hetedik osztály után, csak azok tudnak középiskolába menni, akiket a szüleik más országba tudnak küldeni. A Maldív-szigeteken ugyanis csak a fiúk tanulhatnak tovább. Így sok családban kénytelenek megtiltani a szülők a lányaiknak, hogy további ismeretekre tegyenek szert. Állítólag a kormány már „dolgozik az ügyön”, hogy a kislányok és kisfiúk egyenlő jogokat kapjanak az oktatás területén.
A családok felállása hasonló a török családokéhoz. Az apa a családfő, vele él az anya és az ő gyerekeik, akik még nem házasok. Egyes források szerint a kis családos életforma itt elterjedtebb. Ritkább az, ha több generáció együtt lakik, de ez a családi kapcsolatok szorosságán mit sem változtat. A kis szigetek lakói kölcsönösen segítik egymást. Amíg pl. a férfiak halászni vannak, az asszonyok a gyerekek és a család, illetve a lakóközösség dolgait intézik.
És ennyi. Itt fel kell adnom a maldív családok és gyerekek életének feltérképezését, mert nincs az a szóösszetétel, az a keresőszó, ami ne egy hotellátogatással vagy turizmussal kapcsolatos eredményt hozna.
Azért a végére tartogatok még egy pár érdekességet.
A Maldív-szigetek között rengeteg lakatlan sziget található, így az emberek gyakran szerveznek ezekre piknikeket. Az alábbi képen épp gyerekek rakodják ki egy dhoni rakományát és cipelik a partra az ahhoz szükséges kellékeket.
Valamint a foci is egy kedvelt elfoglaltsága a fiataloknak, az úszás és a búvárkodás mellett.
Hasonlóan a zambiai gyerekekhez, itt is az egyik gyakori időtöltés a dobolás és az énekelés. A maldív dobot boduberu-nak hívják és kókuszpálma törzséből készül. Ezzel kísérik énekkel kiegészítve az ugyanerre a névre keresztelt táncot.
Bár keveset tudtunk meg rólatok, kedves maldív gyerekek, zengjen a „Hurrá!” odaátra!
Forrás és képek: anydayguide.com, humanium.org, maldives.net.mv, www.kuredu.com, corporatetravelsandtours.com, mv.undp.org, thomaspickard.photoshelter.com
Köszönjük a látogatást! Ha tetszik a blog, lájkolj minket a Facebook-on is! A megosztásnak is nagyon örülünk persze.
Utazz velünk tovább:
Szamuráj-csákó és ponty-sárkány - Gyereknap Japánban és Dél-Koreában
Latin gyereknap a gyerekkatonák vidékén - Kolumbia és Mexikó
A legeslegelső gyereknap országa - Törökország
„Lóra pattanok, mert cowboy vagyok.” – Hogyan élnek a gyerekek az amerikai farmokon?
Gyereknap a gyermekmunka országában
Gyereknap az elkényeztetett és egyke gyerekek földjén
Olvass és (sz)épülj! - Már nálunk is tudsz könyveket vásárolni!
